Éppen most arra gondoltam, hogy ez a legeslegjobb élet, ebben a legeslegjobb országban ... és nagyon szeretném, ha minden egyes nyavalygásomnál eszembe jutna, hogy milyen jó nekem! Sokszor van, hogy többre vágyom, szebbre, nyugodtabbra, érdekesebbre, izgalmasabbra, és erre biztat az egész világ. Pedig olyan hihetetlenül jó ám nekem!!! Teljesen értelmetlennek tűnik minden belső és külső vád azzal kapcsolatban, hogy ez 'olyan középszerű' olyankor, amikor eszembe jut a HÁBORÚ, meg a BORZALOM, meg a FÁJDALOM. Persze rossz, sokszor, de egyébként meg olyan könnyű, és selymes AHHOZ képest! És AZ létezik, és tényleg BORZASZTÓ, és KILÁTÁSTALAN, és nagyon-nagyon sokan átélik, és az a nagy igazság, hogy valahol mélyen folyamatosan attól FÉLEK, hogy egyszer én is átélem. Nem feltétlenül háborúra gondolok ... a legnagyobb félelmem, ami nap mint nap eszembe jut - más-más szituációk színében -, hogy a gyerekekkel történik valami, és én nem tudok segíteni. Egyébként meg - világbéke! - ezt kívánom éppen most.
Címkék: megnéztem egy háborús filmet
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://rightnow.blog.hu/api/trackback/id/tr265339684
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.